Ya0liver

A krezdált szótérben pulzáló morfázis nem jelöl ritmust, mégis lüktet, mintha az idő valahol a sorok között elakadna. A tördelődő hangtestek egymásnak dőlnek, majd szétcsúsznak, mint egy soha meg nem nevezett struktúra belső árama. Itt a jelentés nem közlés, hanem rezgés.

A szövegtest aláhulló rétegeiben megjelenik a torzított ismétlés: nem ugyanaz tér vissza, hanem annak árnyéka. A szavak elnyúlnak, megroppannak.

Ebben a térben a mozdulat fontosabb, mint a tárgy. A szöveg nem mondja ki, amit sejtet, és nem sejteti, amit hordoz. A belső ívek és törések egy olyan vizuális-logikai mezőt alkotnak, ahol a nyers energia és a kifinomult szerkezet egyszerre van jelen, de egyik sem válik névvé.